Estig bent robotoltam az irodában, majd a parkban kocogó nyuggereken és egyéb elpuhult városlakókon keresztül "Tetrisezve" beszáguldottam a vasútállomásra, ahol Eszterrel találkoztunk. Kis vacsi drágán, gyenge fagyi szintén drágán, majd héderelés egy szökőkút partján az óvárosban. Ott pedig ki mással futottunk volna össze , mint Halász Áronnal, a budapesti kerékpáros szcéna egyik mozgatórugójával? Röviden elbeszélgettünk a valenciai helyzetről, a Valenbisi népszerűségéről, a helyi autóvezetők türelmes viselkedéséről és a kerékpárosbarátnak egyáltalán nem nevezhető közlekedési létesítményekről. Ez utóbbi témáról - természetesen - még bőven várható tartalom!
Kora reggel futással kezdtem. Otthonról le a parkba (A Turia Európa legnagyobb városi parkja, amit a várost keresztülszelő folyó egykori medrében alakítottak ki az 1957-es nagy árvíz után), ott egy kis kondi a szabadtéri gépeken, majd vissza. Nem volt egyszerű bemozgatni az ilyen mozgásformától elszokott tunya testemet, de visszafelé már voltak jól eső részek. A napot az önkormányzat innovációs díjára beadott pályázatok értékelésével töltöttem. A hivatalos ügyek végeztével leugrottam a közeli tengerpartra, és egészen sötétedésig ott dolgoztam. Jól telefújta a szél a szememet apró homokkal....Este a vacsi után Eszterrel elkezdtük a költségszámlák részletes és alapos könyvelését, aztán összedobtunk egy térképet Isabelnek a budapesti tartózkodásához. |