Eduardo-t a pénteki CM-en ismertem meg. Az ő meghívására érkeztem vasárnap a helyi vitorlásklub regattájára. Egy 33,5 lábas hajóval versenyeztünk. A csapat 7 fős volt, én is kaptam feladatot bőven. A kapitány középkori stílusban instruálta a csapatot, üvöltött, csapkodott, toporzékolt. Nagyon jól szórakoztam. Egy háromszög-pályán versenyeztünk a fel-feltámadó szélben. A második körben a 15 csomó már egész jól oldalára döntötte a hajót, kint ültünk a szél felőli oldalán. Végül a középmezőnyben végeztünk, a csapat eddigi legjobb eredményét produkálva!
0 Comments
Szombatra a hegyekbe terveztünk egy kiruccanást Szaffival, Andival és Péterrel, de a tervbe sajnos hiba csúszott. Valószínűleg a nyelvi korlátok miatt nem volt tökéletes a kommunikáció Juan és köztem, így hiába álltunk meg félúton feltölteni az elektromos autónkat - ügyfélkártya hiányában, a saguntoi polgármesteri hivatal elé kihelyezett töltőoszlopok egyikéhez sem tudtunk hozzáférni...Mint ahogyan azt a főnököm, Mauro telefonon elmondta, lett volna lehetőség a kikötőben is töltésre, de ehhez meg a töltőkábel hiányzott az autóból...Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy maradunk Saguntoban és környékén. Végigjártuk a Saguntótól északra elterülő partszakaszt, megküzdöttünk a négyméteres hullámokkal, felfedeztünk egy autentikus "kis koszos" éttermet, és végül sötétedésig kóboroltunk az Alboraya környéki szántóföldek között, csak hogy ihassunk egy eredeti házi Horchatát, ami a környék specialitása. A Peugeot Iont mindenki kipróbálta, nagy sikert aratott, Imre kedden éjjel érkezett. Másnap délután együtt nézegettük a medúzákat a strandon, csütörtökön későn este édeshármasban ettünk-ittunk, péntek reggel pedig már csak egy gyors búcsúra volt idő...Közös fotók előkészületben...
Addig is Eszter tömör kis beszámolója az itteni munkájáról. - Eszter- Maríát évekkel ezelőtt ismertem meg Párizsban, amikor ugyanazzal az ösztöndíjjal az ESAG Penninghanen töltöttünk egy szemesztert. A barcelonai illetőségű tervezőnő jelenleg Valenciában él és a spanyol IKEA-ban, a Teyoland nevű monstrumban dolgozik. Itt voltam nála szakmai látogatáson. Teyoland mindent átvett az IKEA-tól, ami ott jól működik, de az alapvetés mégis egészen eltérő. Teyolandban spanyol tervezők és gyártók lakberendezési termékeit lehet megvásárolni. Az üzlet bizományi struktúrában működik, tehát a gyártó csak az eladott termékek után számláz. A tervezőmunkatársak pedig a vásárlók belsőépítészeti megrendeléein dolgoznak. Nemzeti IKEA-t, akarom mondani, hip-hopot! A szombat délutáni program célkitűzése az őszi szelek érkezésére való tekintettel pofonegyszerű volt: kitespot fellelése mindenáron! Lelkesedésem gyorsan alábbhagyott, amikor a Malvarrosa strand északi csücskében alapiskolát tanító kite-oktató felvilágosított, hogy szeptember végétől már vége a szezonnak. Mostantól az on-shore szelek túl pöffösek kiteozáshoz, off-shore szélben pedig ugyebár nem megyünk vízre... Felszerelést bérelni -legalábbis kiteot - amúgy sem lehet itt a környéken...Úgyhogy marad a SUP vagy a hullámszörf! Ezek után Eszterrel megegyeztünk a B-tervben: A híres alboraya-i horchata megkóstolása. Mivel - szokás szerint - bringával voltunk, megelégedtünk Alboraya parti részével, a Port Saplaya nevű kis kikötővel, ami igazi "Kis Velence". Hazafele még egy rövid csobbanásra is volt idő, ami végre felüdülést adott a délelőtti informatikai szélmalomharc után....: - Eszter -
Ma megvolt az első önálló üzleti tárgyalásom Valenciában! Erről is annyit mondhatok: együttműködőek, Kommunikatívak és nyitottak.Bárcsak otthon is így zajlana egy meeting No.1.A co-working iroda pedig szupertrendi és megfizethető. Szép! - Eszter -
A tegnapi nap a környékbeli árverésre hirdetett ingatlanok és különböző műhelyek bejárásával telt. Valenciától délre keresztül kasul bejártuk a vidéket. Szakmai szempontból a legérdekesebb élmény az volt, hogy mindenki kiegyensúlyozott, nyitott, érdeklődő, és tökéletesek az "elevator pitch" tudományában. - Eszter -
Aki nem ismeri még a PechaKuchát: gyors előadások egymásutánja, ahol az előadó maximum 3 percet beszélhet, maximum 20 diát vetíthet és a téma elsősorban innováció, design, start-up. A budapesti PechaKucha sorozat is nagyon népszerű, de oda csak ritkán jutok el, mert igen borsos a belépődíj. Szerencsém volt, hogy pont szerveztek PechaKuchát a placementem alatt Valenciában és nagyon örülök, hogy elmentem rá! Itt többnyire ingyenes a részvétel, most kivételesen 2 euróért lehetett bejutni, de csak azért, mert a belépőjegy tombolajegy is volt egyben. Az előadások jó egy órával később kezdődtek, mint ahogy azt hirdették, de így legalább bejutottam (aforo limitado) és a gyönyörűséges belső udvarban felállított bárasztaloknál nyugodtan falatozgattam a finomságokból. Az állófogadás alatt könnyedén szóba lehetett állni a többi szakmabelivel, akik többnyire a design és a művészetmenedzsment területéről érkeztek, minden korosztályból (!). Az előadások nagyon laza hangulatban zajlottak, volt köztük érdekes, valóban újító és bicebócább is. Az egész inkább hasonlított egy standup comedyhez, mint feszes előadásfolyamhoz. Az este a fantasztikus tombolával zárult. Neves designtermékeket (sok valenciai designertől, de olyan nagy, nemzetközi nevektől is, mint például Karim Rashid) sorsoltak ki hatalmas hejehuja, rikoltozás közepette. Sajnos nem nyertem egy Karim Rashid tervezte díszpárnát sem, sem mást a tombolán, de így is fantasztikus élményben volt részem! - Eszter -
A válság nem kímélte Spanyolországot sem, sőt! Az ingatlanlufi szétpukkadása sok vállalkozást megrengetett vagy annál is rosszabb. Az ingatlanárverésen ennek megfelelően igen fagyos volt a hangulat, a spanyol életvidámságnak nyomát sem lehetett találni. A nagyvállalkozóknak azonban izgalmas lehetőségeket rejtenek a kikiáltott ingatlanok. Olyannyira, hogy a fogadószervezetem pusztán elhelyezkedés alapján vásárolt meg egy üzlethelyiséget, amit még nem is látott! |