Eduardo-t a pénteki CM-en ismertem meg. Az ő meghívására érkeztem vasárnap a helyi vitorlásklub regattájára. Egy 33,5 lábas hajóval versenyeztünk. A csapat 7 fős volt, én is kaptam feladatot bőven. A kapitány középkori stílusban instruálta a csapatot, üvöltött, csapkodott, toporzékolt. Nagyon jól szórakoztam. Egy háromszög-pályán versenyeztünk a fel-feltámadó szélben. A második körben a 15 csomó már egész jól oldalára döntötte a hajót, kint ültünk a szél felőli oldalán. Végül a középmezőnyben végeztünk, a csapat eddigi legjobb eredményét produkálva!
Kora reggel futással kezdtem. Otthonról le a parkba (A Turia Európa legnagyobb városi parkja, amit a várost keresztülszelő folyó egykori medrében alakítottak ki az 1957-es nagy árvíz után), ott egy kis kondi a szabadtéri gépeken, majd vissza. Nem volt egyszerű bemozgatni az ilyen mozgásformától elszokott tunya testemet, de visszafelé már voltak jól eső részek. A napot az önkormányzat innovációs díjára beadott pályázatok értékelésével töltöttem. A hivatalos ügyek végeztével leugrottam a közeli tengerpartra, és egészen sötétedésig ott dolgoztam. Jól telefújta a szél a szememet apró homokkal....Este a vacsi után Eszterrel elkezdtük a költségszámlák részletes és alapos könyvelését, aztán összedobtunk egy térképet Isabelnek a budapesti tartózkodásához. |